Heti zene: Szelídecske

Szerző: FiloSzofi

Kezdek úgy lenni a zenével, mint az étkezéssel. Egyrészt elsorvadok nélküle (zenei elhízás van-e), másrészt már rég nem a besorolás, hanem az alapanyag számít.

Most egy mezőségi népdal tölti be a fejem, több változatban is mutatom, mindkettő másért zseniális. Egyébként nálam most Ferenczi - Veszelka Kommandó - Bakos Árpi volt a logikai sorrend. A Szelídecske az összekötőkapocs. Ferencziék játszák, de nincs róla koncertfelvétel, ami pedig náluk duplájára emeli az élvezetet, ezért kihagytam.(Gondolom, azért nincs, mert a lemezen Sebestyén Márta énekli a dalt, és senki nem mert a helyébe lépni.) Herczeg Flóra (Veszelka Kommandó) olyan balladát énekel, hogy borsódzik a hátam. Jó drámai felépítésű a szám, csúcsponttal, és eleresztéssel, szuper.




De muszáj volt még tovább menni, túl a szövegszituáción, csak felülni a mezőségi lassú csárdás hullámaira.
Itt egy magyar dallamot hallunk, de a mezőségi zene zamatát az adja, hogy magába olvaszt magyar, román, szász és cigány vonásokat - szó szerint, mert jellemzője a három vonós felállás: hegedű, kontra, bőgő, vagy megduplázva két hegedű, két kontra és a bőgő. Ha egy péntek-esti-buli tudatállapotot hajszolunk, legalább annyira elrepít, mint a divatos délszláv, meg latin zenék. Attól mert magyar, nem kellene, hogy rétegzene legyen - persze megértem, hogy nehezebb elfogulatlanul hallgatni, letámad a népies paradigma.


Bakos Árpád (Székelyudvarhely) énekel, akinek ez áll az iwiw profiljában önmagáról:
"Nagyon szeretem az igaz,becsületes embert.Segítőkész vagyok bármikor.Szeretem a családomat. "
Függetlenül a zenétől, engem megfogtak ezek a tiszta, egyenes mondatok (és az, hogy valaki ilyen egyértelműen ezt letudja írni magáról).