Lelki zöldségek: Bűn és bűnhődés

Szerző: Fakirma

Miután a fél éjszaka a számítógépet bűvöltem és bőszen kattintgattam a gyerek büntetése címszóra, be kellett látnom, hogy kicsit nehezen emésztem ezt a plasztron-ügyet. Talán a szellemi kondicionálás helyett jobban tettem volna, ha inkább Szofihoz hasonlóan a családnak sütöm meg a heti kenyér-betevőjét, de most már édes-mindegy, büntetés témakörben menthetetlenül kiokosodtam, a kölykök felköthetik a gatyájukat, az eddigi halabasza nevelési botladozásaim helyett következnek a kiforrott stratégiák.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy manapság gyereket büntetni nem divatos dolog. A barack- és rózsaszín hátterű honlapok szakemberei prevenció feliratú zászlóikat bőszen lobogtatva arra biztatnak bennünket, hogy lehetőleg kerüljük a retorziót.
Hát erre inkább nem mondok semmit. Na jó, mégis. Kislány koromban első áldozásra készülve az atya megkérdezte tőlünk, akad-e köztünk olyan gyerek, akinek nincs mit meggyónnia. Egy szőke kisfiú feltette a kezét, hogy ő még sohasem rosszalkodott. Hát én ettől a szelíd ábrázatú kiskrapektól ettől fogva távol tartottam magam, egész egyszerűen  rémisztőnek találtam az őt körbelengő sterilitást. Már kislányként úgy éreztem, hogy a gyerek rossz nélkül abnormálisan abszurd. Ádám és Éva óta belénk bújt a kisördög, s a környezetünknek nem az a feladata, hogy bukósisakot rakjon ránk a potyogó almák ellen, hanem hogy megtanítsa, melyik tiltott gyümölcsöt kell nagy ívben elkerülni, s melyikbe érdemes titokban egy kicsit beleharapni.

Aztán itt van a régi szép időkből a testi fenyítés, ez aztán tényleg a nagyi szekrényéből előrángatott molyirtó szagú fegyelmezési módszer. Nem támogatom én sem, nem csak a gyereknek megalázó, hanem az elkövetőnek is. Rendszerint akkor ütünk, amikor a frusztráció a plafonig ér, és semmi más értelmes eszközt nem tudunk előrángatni a fegyvertárból. Persze van ennél rosszabb is: az igazi ocsmányság előre megfontoltan ütni. Ismertem egy álszent barmot, aki büszkén mesélte, hogy ő mindig pálcával veri a gyerekeit, mert a kéz csak simogatásra való. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem rugdostam agyon ezt az állatot - persze a bakancsommal, mert a lábam járásra való. És ne felejtkezzünk meg a verbális agresszióról sem. Legalább olyan kegyetlen, megsemmisítő és romboló büntetési eszköz, mint a verés. Undorító visszaélés a hatalommal, kisebbségi komplexust és erőszakot szül, a szeretet-kapcsolatot pedig két lábbal tiporja. Csak akkor üvöltözzünk, ha már tényleg elrongyolódtak az idegeink.

Én a kölykeimet egyetlen helyzetben püfölöm (és persze ordítok is hozzá): akkor, ha valami életveszélyes akcióba kezdenek ( pl. konnektorban kotorászás, úttestre rohangálás). Az első körben ilyenkor nincs türelmes magyarázkodás, csak agyba vésés (vagy inkább rázás), hogy ne, ne, ne, ezt tilos! Amúgy ezzel a „magyarázzunk meg mindent szépen a gyereknek” -felfogással is egy kicsit hadilábon állok. Igen, fontos, hogy a gyerek tudja, mit, miért kap, de vannak olyan helyzetek, amikor a sok szó inkább elhomályosítja a lényeget. Egy-két velős mondat sokszor ütősebb tud lenni a vég nélküli lelkizésnél: mindig röhögnöm kell, amikor a játszótéren a nagyon demokratikus szellemű anyuka szomorú arccal nekiáll hosszas erkölcsi értekezésének, amiben kifejti, miért nem szabad a hinta elé rohanni (emlékeztek a South Parkból a bús-bús pandára? - nekem mindig ő jut eszembe ezekben a helyzetekben)

No és itt van az én nagy kedvencem, a nevelési kérdések nyertes befutója, a jó öreg következetesség. Őt azért szeretem, mert elméletben annyira frappáns szólam, a gyakorlatban viszont biztos bukást jelent – legalább is az én nevelési gyakorlatomban. Ha véletlenül sikerül egy bizonyos gaztettért ugyanazt a büntetést kiszabnod másodszori elkövetés esetén is (a következetesség I. törvénye) biztos, hogy eszedbe jut, hogy ez a retorzió már először is agyament baromságnak bizonyult. Visszaút viszont nincs: ha kimondtál egy penitenciát, akkor tartanod kell magad hozzá (a következetesség II. törvénye). Én például a tavasszal elképesztő hülyeséget agyaltam ki: egy elvesztett Nike cipő árát dolgoztattam le Szendvicsgyerekkel 1000 forintos órabérrel számolva (azért elég nagyvonalú voltam, ezt lássuk be). Konyhaszekrényt sikált, ablakot pucolt, lépcsőházat sepregetett. S mit gondoltok, mindezt bűnbánó pofával tette? Hát nem. Vinnyogott, jajveszékelt, s a földön fetrengve mindenféle hazai és nemzetközi gyermekvédelmi intézmények neveit halálhörögte. Természetesen a munkákat úgy végezte, hogy a kár rendbehozatala az eredeti munkafolyamat háromszorosát tette ki. Ha kreatív vagy a büntetésben, biztos lehetsz benne, hogy a gyereked még furmányosabb lesz.

Szólnom kell még a jó büntetés paradoxonáról is. A jó büntetés mindig azonnali, és ok-okozati kapcsolatban áll az elkövetett bűnnel. A helyes büntetés kiválasztásához azonban józanság és realitásérzék szükségeltetik. Az egetverő gazság leleplezése után megnézném azt a szülőt, aki megfontoltan előrántja tarsolyából az éppen megfelelő büntetési módot! Időbe telik a tébolyból a józan ítélőképességhez visszatalálni. Én mostanában időt kérek, mert őrjöngve tényleg nagy marhaságok hagyják el a számat. Arra is gondoltam, hogy ki lehetne adni egy kézikönyvet kényszeres perfekcionisták számára a lehetséges gazságok és a kompatibilis büntetések listájával ( ha esetleg valakinek van ilyen, küldje el nekem is).

Gondolkoztatok már azon, hogyan lehet az összes gyerekedet demokratikusan büntetni? Nekem van olyan gyerkőcöm, aki három napig zokog, ha csak összevonom a szemöldökömet, a másiknak meg a kínzókamra is csak egy izgalmas mesebarlang. Remélem, hamarosan megérkeznek az EU-konform büntetési módok, amelyekhez az én négy gyerekem is szabványosodni fog.

Jaj, és majdnem elfelejtettem a legfontosabbat. Néha, vagy sokszor tévedünk. Büntetésben is. Ilyenkor soha ne felejtsünk el bocsánatot kérni a gyerektől!

Amíg ez a bejegyzés készült, Kórházi Farkas kiborított két bögre teát a parkettára, a vállfáról lerángatott frissen vasalt inggel pedig feltörölte a ragadós pocsolyát, s biztos ami tuti, végül a fürdőszobából berángatott egy poshadt-szagú vizes felmosót is mindent összecsöpögtetve. Szerintetek most megverjem?