Csupamosoly betegsége hívta elő a már feledésben lévő élményt a nappali egy szegletét ideiglenesen elfoglaló porszívóról és a gusztustalan, kitisztíthatatlan baktériumtenyészetről, az opálossá vált orrszívóról, ami fenyegetően csőre töltve várja a következő beavatkozást. (A képen látható darab szép steril, de két szippantás után ennek vége.) Immunbajnoknak éppen nem mondható asztmás-kruppos gyerekeim mellett évek óta fegyvertársaim ezek a rettegett eszközök, amihez társul még a babyhaler-nek nevezett porlasztó, amit kis maszkkal kell erőszakkal a fulladozó emberke orrára és szájára tapasztani, hogy oldódjon a hörgők szűkülete, no meg a Salvus vizet párásító észveszejtően hangos kütyü, ami mellett üldögélve végetlennek tűnő idő telt már el.
Utálatos jószágok, amire az utóbbi időben szerencsére nem volt szükség (ezen az őszön még csak hánytunk), de most előkerültek a szekrények mélyéről a kúpokkal, lázcsillapítókkal, nyákoldókkal (milyen undorító egy szó!), orrcseppekkel együtt.
Csupamosoly finoman szólva sem tartozik azok közé a földre szállt angyalok közé, akik vidáman porszívózzák saját taknyos kis orrukat. Gyűlöli az egészet, a tengervizes spricceléstől a szívásig és cseppentésig. (Teljes szívemmel megértem, egyszer kipróbáltam én is, szörnyű érzés bedugni az orrba.) De miután orrot fújni még nem tud, a kezdeti szelíd rábeszélés és alkudozás után pedig nem marad más, mint az erőszak. Essünk túl hát minél gyorsabban a közös kínon, így féllábamra ültetve a síró kislányt kényszerintézkedést alkalmazok. Szabad kezemmel brutálisan lefogom a kismalacot, és behatolok az orrjáratba. Leírni is brutális, hát még csinálni! De a szeretet legyőzi a szelídséget és empátiát, a cél meg szentesíti az eszközt és a mielőbbi gyógyulás érdekében marad az erőszak.
Marad, és mindig rám marad. Nincs nagymama vagy nagypapa, aki vállalná, hogy imádott unokáját így bántalmazza, ha látnak minket az említett pózban, úgy is néznek rám, mint egy gyilkosra. Ő pedig, ha próbálkozni kénytelen is néha, túl megengedő, azaz nem hatékony: tortyog-szortyog, liftezik tovább a takony.
Marad, és mindig rám marad. Nincs nagymama vagy nagypapa, aki vállalná, hogy imádott unokáját így bántalmazza, ha látnak minket az említett pózban, úgy is néznek rám, mint egy gyilkosra. Ő pedig, ha próbálkozni kénytelen is néha, túl megengedő, azaz nem hatékony: tortyog-szortyog, liftezik tovább a takony.
Így aztán marad minden Irgalmatlan nővérre.
Szerintem ezeket a szörnyű hadműveleteket csak az anya végezheti el, még ha a gyerek és a környezet egy kegyetlen állatként néz is rá. Egyedül az anyát szereti olyan feltétel nélküli szeretettel a gyerek, hogy megbocsájtsa neki ezt a szörnyűséget. Teljes együttérzésem a tiéd, Lotte!
VálaszTörlésHű Lotte, mennyire a szívemből szóltál! Undorító, hogy 1 hónapja másból sem áll az életünk, csak hogy 1) Sterimar-ral fújunk 2) orrszívózunk 3) cseppentünk 4) kimosom az orrszívót és kezdődik a kör elölről a másik gyerekkel.Persze az egészet éktelen hiszti kíséri. Aztán leülünk végre játszani, de 3 perc után nem bírom tovább a szörcsögést és kezdjük újra. És így legyen az ember elég jó anya!!!
VálaszTörlésA legjobb éjszaka, már mondtam is a szomszédoknak, hogy nehogy azt higgyék, hogy a gyerekbántalmazás hangjait próbáljuk porszívózúgással elnyomni.
VálaszTörlésSzerencsére idén még megúsztuk eddig.
Fakirma nagyon tévedsz.
VálaszTörlésLányomnál és később a fiamnál is én, az apa végeztem ezt a kegyetlen műveletet.
Nekem szipogva ugyan, de mozdulatlanul tűrték, sőt később maguk is próbálkoztak, de az anyjuktól menekültek, ha ő csinálta "fájt".
Huh, ehhez csak gratulálni tudok! Akkor vagy egy szadista állat lehetsz, vagy egy nagyon melegszívű, gondoskodó apuka, akiben feltétel nélkül bíznak a gyerekei! Nekem van egy tippem, melyik kategóriába tartozol! :-)
VálaszTörlésén meg azóta is csak szívok, szívok..
VálaszTörlésAnno én is kénytelen voltam hasonlóképpen irgalmatlankodni, anyósom, anyám, férjem egyhangúlag állították, hogy kiszívom a gyerek agyát. Ráadásul oltári hisztit levágott, így hanyatt kellett fektetnem, egyik kezemben a cső, másikban az ő két hadonászó mancsa. A lábait csak úgy tudtam hatástalanítani, hogy felé térdelve (NEM RÁ!) az oldalához szorítottam. Nos, néhány hónap és néhány taknyosság után már ő húzott a porszívócsőhöz, mert érezte, hogy sokkal jobb utána. ÉS ÉNEKELT közben! :)
VálaszTörlésHát az én gyerekeim azért az éneklésig nem jutottak soha el. Viszont idővel saját maguk porszívózták nálunk is az orrukat, ezzel az éppen aktuális kicsinek példát mutatva, aki elég hamar el kezdte majmolni a nagyobbat. Most a legkisebb másfél, most kezdett el kacérkodni az önálló orrszívózás előnyeivel, de gyanítom, vele még lesz néhány közelharcom..
VálaszTörlés