Riposzt: Makovecz megér egy misét

Nem a kőkorszakban, de azért jó pár éve Belgiumban vendégeskedtem  egy barátságos, értelmiségi, világra nyitott házaspárnál. Az amúgy is izgalmas utazást még színesebbé varázsolták vendéglátóim érdeklődő kérdései Magyarországról. Így például megkérdezték, ettem-e már életemben kenyeret, és igaz-e, hogy mi magyarok még lovon közlekedünk.

Többek között Makovecz Imrének is megköszönhetjük, hogy külföldi kiruccanásaink során egyre ritkábban botlunk bele barbár voltunkat feszegető kedves házaspárok kérdéseibe, és a gulás- piros paprika-betyárlegény szent hármasát talán előbb-utóbb valami igazi kulturális bomba kiütheti a nyeregből (de legalább is ringbe szállhat vele - az emberi betonagyba vésődött klisék cizellálhatóságával kapcsolatosan szkeptikus vagyok).

Ebben a kontextusban lényegtelen szempont, hogy személyesen kiben, mit mozgatnak meg Makovecz alkotásai. Számomra egy kicsit idegenek az ívesen-kusza nagy terek és a szorongós-kissebbrendűségi-érzéses énem szabadul rám, amikor belépek az egri uszodába. De talán az én paranoiás lelkem nem lehet (s talán másé sem) a szűk keresztmetszete egy nagyszabású elképzelés életre keltésének. S kétségtelenül, ha az ideológiai-politikai burkot lehántjuk Makovecz Imre munkáiról, nem marad más csak egy zseni lélegzetelállító alkotása. Szinte hihetetlen, de ez a miénk!

Hogy megépüljön-e? Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha az egész ország lélegzet-visszafojtva az én bólintásomra, vagy elutasításomra várna. Mindig is hajlamos voltam nagyvonalúan átsiklani az anyagi vonzatok felett, a Heti Válasz cikkében emlegetett  monumentális összeg pedig számomra végképp értelmezhetetlen. Amúgy meg a madarak azt csiripelik, hogy kis hazánk messzi földről híres az irdatlan összegekbe kerülő beruházások végrehajtásáról (és a nagy buktákról). Ráadásul elképesztően rusnya és átgondolatlan építészeti borzalmak születnek mostanában. Akkor miért ne lehetne létjogosultsága egy olyan alkotásnak, aminek láttán ország-világ szája tátva maradna a csodálkozástól?  És hogy nem fűthető rendesen? Ha jól emlékszem, a Sagrada Familiát sem az energiatudatossága miatt szeretjük. Ráadásul számomra a hajnali roráték áhítatának nélkülözhetetlen tartozékai közé tartozik a jégcsappá dermedt nagylábujj a bundás cipőben. (Emberem egyébként azzal a korszakalkotó ötlettel állt elő, hogy Makovecz templomát - úgy, ahogy van - esetleg lehetne a föld alá építeni, akkor jól tartaná a hőt)
Nekem az eredeti elnevezése is tetszik: Szentek és Kárhozottak temploma - mert ez utóbbiakról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. S ha megnézed a terveket, hát tényleg libabőrös lesz a hátad!

Ha engem kérdeznének, azt mondanám, nosza, rajta, kezdjetek neki! Sőt, ha az országos gyűjtés kivitelezhető lenne, én még az Embertől kapott havi bugyipénzemet is oda adományoznám a szent cél érdekében!

Zafirma