Lelki zöldségek 3.

Ki vagy-vagy az ágyban: anya, vagy feleség

Nem erről akartam a héten kertészkedni, de a téma megtámadott engem, s egy ideje gyűrjük egymást (nem én állok nyerésre). Úgy tűnik, valami aljas kórságnak köszönhetően ismeretségi körömben a gyerekek fellázadtak, és a nappali folyamatos üzemelés mellett szüleik nyugodt álmát is zargatni kezdték. Természetesen az én családom is a járvány áldozatává vált. Így hát most nem a szokásos „én megmondom, mi a tuti” típusú irományt böfögöm ki magamból, konkrétan azért nem, mert ha lennének is világmegváltó gondolataim ez ügyben, akkor sem lennék képes megfogalmazni őket, napi átlagos hat óra alvással, félóránkénti kelésekkel, és félig agyonrugdosva a kölykeim által.

Amúgy nincsenek. Mondhatni tanácstalan vagyok. Ma már romantikus nosztalgiával gondolok azokra a szép időkre, amikor Emberrel akár éjjeli 3 óráig is meghitt édeskettesben hortyoghattunk egymás mellett, s a gyerekek csak a hajnali szürkületben kezdtek el beszivárogni az ágyunkba. Az éjszakáink egyre inkább hasonlítanak ahhoz az általános iskolában közkedvelt elmés játékhoz, amikor eggyel kevesebb a szék, mint a gyerek, s mindig az áll középen, aki túl béna volt a helyfoglaláshoz. Bár nálunk az ágyak száma elegendő, mégis mindig egy irányba nyomulunk. Az éjszakai káosz azt hiszem felülmúlhatatlan, esetleg néhány családunkba pottyanó gyerek tetézhetné még (ezek érkezése viszont szinte kizárt, tekintve, hogy Emberrel a hitvesi ágyban kettesben eltöltött órák száma rohamosan közelít a nullához).

Ha a Szofikedvence-féle negyvenes kiskosztümös pszichológuscunci lennék, akkor azt hiszem, lenne néhány jó tanácsom az ilyen szánalmas helyzetbe került szülői páros részére. Például elmondanám nekik, hogy milyen nagyon fontos, hogy egy családban a férfi és a nő ne csak apa és anya legyen, hanem maradjon meg a feleség és a férj szerepben is, és ügyeljenek az.intim szférájukra, mert nagy kincs a mai világban (természetesen itt nem csak a szexre gondolnék). Szóval gyereknek hitvesi ágyban helye nincs. Ha nagyon liberális és felvilágosult pszichomókus lennék, esetleg hozzátenném, hogy legfeljebb lelki válságok és ünnepnapok idején jöhet egy kicsit vendégségbe. De ha lehet, inkább akkor se. Tanulja meg, hol a helye. Gyötrődő anyaként csak bólogatok, és azon morfondírozom, rendben, de hogyan csináljam?

 Időnként feltűnnek a kismama kozmoszban olyan misztikus történetek, amelyek úgy kezdődnek, hogy eleinte nehéz volt, de hat hetes korától átalussza az éjszakákat. Aztán hallottam olyan családokról is, ahol apuka felkel a visító csöppséghez, és fél éjszaka gyöngéden ringatgatja, míg anyu édesdeden alszik. Ettől állítólag a kisded villámgyorsan megvilágosul, s rájön, hogy a saját ágyában a helye. Az én gyerekeim úgy tűnik, szellemi toprongyok, évek óta várjuk a nagy Aha-élmény. Sokan szuperfegyverként a cumit vetik be. Kórházi Farkasunk amolyan kocacumis, csak a társaság kedvéért szippant egyet-egyet, ha az unokatesó kölcsönadja, de ha rajta az agybaj, akkor köpi. A kiskamasz Szendvicsgyerek szájába pedig csak nem dughatok cumit, amikor az éjszaka közepén azzal zaklat, hogy rémeset álmodott.

Sokan esküsznek az un. átmeneti tárgyra. Ez általában egy gyűrött, nyálas rongydarab, vagy egy foszladozó IKEÁ-s kutya, ami az anyát helyettesíti a sötét éjszakában. A legendák szerint rengeteg gyerek boldogan passzolja le az anyját egy ilyen szőrmókért. Az én kölykeim amolyan hűséges típusúak, kitartóan ragaszkodnak hozzám. Azzal vigasztalom magam, hogy ha az élet egyéb területein kudarcot is vallok, átmeneti tárgy funkcióban egész egyszerűen felülmúlhatatlan vagyok!

Amikor tapasztalt anya minőségemben kérdeznek a pályakezdők az éjszakai vándorlások témakörében, nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy "Tökmindegy hogy oldod meg, csak ne csináld  úgy, mint én!"

Kedves anyák-apák, ötletbörze indul!

Zafirma