Riposzt: Mágával a senkiföldjén

Stumpf András tőle megszokott szókimondással kérdezi a mai Válaszban Mága Zoltánt. A cikkel kapcsolatban engem most kevéssé Mága személye, mint inkább az ezúton, mondjuk, Mága-jelenségnek keresztelt közízlésbeli törésvonal érdekel. Gyerekkorom óta voltak hozzá hasonló, az országot szekértáborokra osztó személyiségek. (Erre tapintott rá jó érzékkel Stumpf is, mikor az interjú végén megidézte Zámbó Jimmy szellemét.) De ilyen volt például Spéter Erzsébet is. Megvan még? A nyolcvanas években tűnt fel egy Vitray műsorban, aztán a gazdag, idős asszony saját nevével fémjelzett kulturális díjat alapított. Jött, és furcsa volt „amerikás magyar” akcentusával, fényesre operált arcával és döbbenetes turbánjával. Az ország felbolydult és két részre szakadt. Voltak, akik rajongással figyelték az eladósított, kifordult zsebű országnak nyújtott bőkezű adakozását, a kényes ízlésű értelmiség pedig fintorogva és gyanakodva nézte ténykedését. Valahogy ez a régi érzés kerít hatalmába akkor is, ha Mágára gondolok.

Egyszer együtt voltam vele egy esküvőn. Hatalmas limuzinnal érkezett, talpig hófehérben. A kitüntetett figyelemmel őt körbeugráló főúr persze nem a közönséges földi halandóknak szánt menüsorból, hanem külön ínyencségekből ajánlott A Művész Úrnak. Távolról figyeltem őt és a népes násznépet, akik itt is azonnal két táborra oszlottak: a híresség mágikus fénykörében repkedőkre és a csak azért sem nézek rá – vagy ha igen, jól látható megvetéssel – típusra. Nem tudtam eldönteni, hova álljak. Mindkettő idegen kicsit. Márpedig nincs mese, színt kell vallani!

Neveltetésem és ízlésem azonnal a fintorgók közé lökne: a jó esetben is legfeljebb középszerűnek nevezhető hegedűs és a körülötte látható émelyítő habzás idegen tőlem, ahogy annak idején, gyerekként Spéter Erzsébet is az volt. Ugyanakkor - mondhatják - nem akarnak ők rosszat, sőt, ellenkezőleg, bőkezű adakozók! Egy bajuk van csak: lánctalpakkal dózerolják az ízlést. Másfelől, persze, van még lejjebb, több emelettel is, hisz az újrainduló Való Világ szereplői is „sztárok”, s melléjük állítva Mága maga a szellem és erkölcs embere. Vajon érdemes őt piszkálni vagy koncentráljunk a sokkal rosszabbra? Vagy ellenkezőleg, fontos ez a defenzió és védeni kell a maroknyi ember érdeklődési körében álló vegytiszta minőséget?

Megálljt kell-e parancsolni a népszerű és látványosan hódító-bódító középszernek? Nem jön-e akkor a még rosszabb? Komolyan mondom, nehéz kérdés! És nem tudom, hova is álljak! Csak merengek itt a senkiföldjén. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindezt nem közpénzből kellene tovább népszerűsíteni...