A hétvégén volt egy kis időm, átlapoztam néhány hetilapot, amikben három kis írás keltette fel a figyelmemet. Mindhárom más-más szemszögből, de ugyanazzal, a népesedés és család témájával foglalkozott. Ezekeből szemléznék néhány mondatot:"Az idén várhatóan 83 ezer újszülött fogja elhagyni a szülészeteket, szemben a rendszerváltás idején regisztrált évi 126. ezerrel. (...) A népességszám csökkenésének megállításához a jelenleginél legalább 40 ezerrel, a társadalom elöregedésének megszüntetéséhez pedig további 40 ezerrel több csecsemőnek kellene világra jönnie Magyarországon, mint jelenleg.(...) Mindent egybevetve, a rendszerváltás óta összesen 390 ezer fővel csökkent a népesség, mintha a közepes méretű Baranya megye teljes mértékben elnéptelenedett volna." (HVG, 2011. szept. 3., 20. o.)
"Néhány napja tette közzé új demográfiai adatait a brit statisztikai hivatal, s ezek szerint a szigetországban a nem itt született letelepedettek száma elérte a 7 millió főt. Minden nyolcadik nagy-britanniai lakos idegen eredetű, miközben naponta ezernél több brit távozik külföldre." (Heti Válasz, 2011. szept. 1., 66. o.)
"A család, méghozzá a nagycsalád vagy a nemzetség Kínában kezdetektől fogva a társadalom alapegysége, illetve gyakorlatilag egyetlen létező egysége (...), magányos kínait néhány bölcsön kívül nem is igen ismerünk az elmúlt négyezer évből. A kínai gazdaság alapvető egysége a családi vállalkozás, ez pedig a világ egyik legéletképesebb és legrugalmasabb szervezete. Ha például bemegyünk egy rákospalotai kínai boltba, ott mi csupán Vang urat látjuk, aki trikókat árul. Aztán kiderül: a felesége bátyja hasonló boltot vezet Vácott, az unokaöccse pedig Szegeden. A trikókat az otthon maradt unokatestvérek gyártják Fucsien tartományban, Vang úr persze csak tőlük vásárol. Él egy másod-unokatestvér Chilében, két sógor az USA-ban, unokabátjya Focsou egyik kerületében pártfunkcionális, ő intézi az engedélyeket(...). A profit egy részét hazautalja szüleinek, s mikor unokatestvére Nairobiban nyitott gyorsbüfét, Vang úr is hozzájárult az indulótőkéhez. Az ehhez hasonló nagycsaládi hálózatok adják az anyaországi és tengerentúli kínai gazdaság alapját." (Heti Válasz, 2011. szept. 1. 35. o.)
A három kiragadott idézet beszédes összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Az elmúlt évtizedekben leginkább a túlnépesedés problémájáról hallottunk úton-útfélen, korunk legnagyobb gazdasági potenciálja ehhez képest a túlnépesedett Kína. Ma paradox módon az az állam, az a gazdaság és kultúra "nyer" a népek örök viadalán; az a társadalom képes megőrizni versenyképességét, ahol megfelelő mennyiségű humán erőforrás áll rendelkezésre, s ahol a családi kötelékek szorosak, az egyén pedig képes alárendelni magát a családi közösség érdekeinek. A felvilágosodással véglegesen individulaista pályára állt Európa egyre inkább levegő után kapkod. Mi, magyarok pedig ha nem szüljük újra tele az országot, csendben, észrevétlenül eltűnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése