Mély együttérzéssel csatlakozom az előttem szólóhoz. A szendvicsgyereknél furmányosabb kis jószág tényleg nem létezik! Nálunk klasszikus hambi a képlet: husiként ül középen. Illetve ülne, ha lenne rajta husi. Ő ugyanis csak kedvtelésből eszik, ha épp olyanja van.
Neki csak gyümölcsleves, csak langyosan, csak az elefántos tányérból - hogy némileg érzékeltessem ő urasága faksznijait. Persze, a örök-aggódó anyja gyakran mérlegre teszi az egyébként virulens kis csontkollekciót, s hogy iperedjék, mindent lenyel (nem úgy ő). Fáradhatatlan, ha ki kell masszírozni valamit belőlünk. Most épp "csak" egy terepasztalért folyik a harc. Még tartjuk magunkat, de mindent bevet: azt mondja, legkésőbb Karácsonykor úgyis meglesz, hisz a Jézuska személyesen ígérte meg neki. Ezzel máris jól sarokba szorított bennünket: sakk-matt helyzet.
Egyébként született ügyész típus: nem kérdez, nem válaszol: vádol. Ha megbotlik, az út a hibás, ha elzsibbad a lába, biztos én, mert miért is nem fordítottam meg éjjel az ágyában?
A zsömle teteje és alja kiszámítható és manipulálható minden félelmével, minden dühével és vágyával együtt. Ő nem engedi magát. Autonóm és idegesítően zabálnivaló. Nem sokat eszik, de minket egy az egyben lenyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése