Időskandi

Nyaralunk. Ilyenkor rendszerint összevásárolunk mindenféle újságot, folyóiratot, mint a nyomtatott (és elektronikus)betű függői, családi hagyományok folytatói, és a Nyaralás ősi játékszabályainak tisztelői, miszerint valami könnyű olvasmány előírt, és kalandozás ismeretlen területekre, biztonságosan kombinálva a jól beválttal.

Gyerekkoromban, ha vonatra szálltunk, akkor – és csakis akkor – vettünk egy Ludas Matyit, amiben én a Tücsök és bogár rovatot szerettem, meg Balázs-Piri Balázs cicis macáit, mint megdöbbentő és elképzelhetetlen, reménybeli és röhejes jövőbeni eshetőséget magamra nézve.

Megint locsogok, pedig csak pár sort akartam feljegyezni, kis semmi mosolygásra.

A férjem vett a Fonyódi heti vásáron néhány Ludast a hetvenes évekből, most nem fogom végigelemezni, maradjunk csak a skandinál, amit nosztalgiából megfejtettem:

- kortárs(!) csehszlovák író: Hrabal

- balti nép(!): lett

- I.István király fia: Imre

- hentesáru: csabai

- ügyeletes: hetes

- szovjet író: Zorin; szovjet rendező: Romm (de ezek csak kijöttek a kersztsávokból)

És feltűnt a sok természettudományos és ipari kifejezés.

Végül a vicc és a poénja:

– Hallottad, hogy Kovácsot elhagyta a felesége? – kérdezi barátjától egy férfi. – És hogyan viseli el? – Érdeklődik a másik. – Már megnyugodott, de eleinte teljesen magán kívül volt az örömtől. (Hahaha)

Ezzel szemben az aktuális Nők lapja rejtvény megfejtése: Mindig vágytam a házasságra. Életem legszebb pillanata volt, amikor kimondtuk a boldogító igent.

A Ludas anno kifejezetten nem kegyelte a feleségeket, a családdal kapcsolatosan általában meglehetősen cinikus. Talán akkortájt, (de nem emiatt) romlott el valami, amit a mai női magazin idealisztikus sugalmazással próbál reparálni.

A nosztalgián túl valahogy szánalmas, és nagyon-nagyon ismerős, ahogy a rajzolt cicikkel, a magánélet cinikus ugyenekedsemjobb álhumorával, és gyengécske politikai gúnyrajzaival próbálja kieresztetni a gőzt az elképzelt átlagember fejéből.

De ha eltekintünk a savanyú izzadtságszagtól, meg a vidámság teljes hiányától, a rajzok mégis jók, nagyon jók. Balázs-Piri, Brenner, Fülöp, Várnai, Dallos, Lehoczki meg a többiek, ha a szellemet nem is tudtk áthangolni, de a tömegtermelés ellenére megfűszerezték az üres levest.