Még a könyvhéten találtam egy könyvet, ami nagyon is Búnak valónak tűnt. Bibliai történetek belülről, méghozzá az állatszereplő szemszögéből. Galamb, féreg, oroszlán disznó, és még néhány, összesen kilenc mese.(Klein-Varga Noémi – Nádori Gergely: Nagy az Isten állatkertje. Kispál Éva rajzaival. Koinónia. Kolozsvár,2011.)
A Koinónia kiadványait amúgy is figyelem, mit mesélnek odaát a magyarok, de nemcsak ezért, hanem mert tényleg sokszínűek, modernek is, sok a jó szerző, régi is, új is.
Először is jól néz ki. Nem, nem táskámhoz, és nem az ágytakaróhoz választok könyvet, mégis hamarabb szembesülök a küllemével, mint a szöveggel, nem? Igaz ez arra is, ha éppen zsebbe tehető, gyűrhető ürgebarna példányt választok, mert annak is megvan a hangulata, különösen, ha jó a szedése. A gyerekkönyv eleve más műfaj, bár ott sem lehetetlen kategória az előbbi, ha már a felolvasós kornál tartunk. Apunak volt egy Nils Holgersonja, még az ő gyerekkorából: vagy harminc oldalt kellett várni egy-egy rajzra, amit rituálisan, hosszan pásztáztunk,mérlegelve, mennyire passzol a fejünkben élő képhez. Mégsem a képekre emlékszem elsősorban, hanem magára a tárgyra, amit ma is tökéletesnek tartok, arányaival, betűivel, egész igazi könyvségével.
Szóval jól néz ki ez is. Mai fiatal, de hát milyen legyen. Fényes,színes keményborítós, és jól nyílik. Súlya, tartása, négyzetes alakja lehetővé teszi, hogy komplikáltabb testhelyzetekben is olvassuk. Akinél van a hallgatónál kisebb tesó, az tudja, miről beszélek. Tipográfia, tördelés rendben, az illusztrációk elhelyezési aránya, ritmusa szintén – párhuzamos a szöveg szerkezetével.
Kispál Éva rajzai egyediek, szerethetők, és rajzszagúak, vagyis ceruza és festékeredetüket nem kendőzik el. Nem mondanak többet a szövegnél, kevéssé narratívak, inkább bélelik a történeteket színesen, kedvesen, humorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése