Eszelős aszalás

A piacon járva nem tudtam ellenállni a most idényét élő aprószemű, hamvaskék besztercei szilvának. A különleges zamatú szilvafajta néhány éve tökéletesen közömbös lett volna számomra, de ahogy fokozatosan megszerettem a görög- mellett a sárgadinnyét és felfedeztem az őszibarack mellett a kajszit, úgy nyíltak meg előttem néhány éve a szilva távlatai is.

A népszerű és szimpatikusan egyszerű joghortos sütemény variábilis gyümölcsfeltétei közül is a szilvás lett a kedvencem. De a szilva a sütin és a lekváron túl is rejteget lehetőségeket: az aszalmányok fundametuma, ami megnyitja a perspektívákat az aszalt sárgabarack, az áfonya és paradicsom felé. Én ezzel is úgy voltam, mint az említett gyümölcsökkel, ízlés- és ízlelésbeli érési folymatok vezettek el az élvezetükig.
Következzék az aszaltszilva dícsérete: nemcsak finom és ismerten jóhatású, de házi (nem túl ragacsos, de magos) változatát a gyerekek is szívesen fogyasztják. Késő őszi csemegeként (a telet sosem éri meg) pedig kimondottan kellemes. Most sem hagyhattam ki. Miután az üzletekben kapható aszalmányokért borsos pénzt kérnek (gondoljunk csak az egyébként zseniális Nobilis-féle étcsokoládés szárított almára), érdemes otthon kísérletezni. (A besztercei szilvának kilója ma 178 Ft volt a váci piacon.)
Aszalógép vásárlásig én még nem vetemedtem, kicsit olyannak tartom, mint a szárítógépet: értelmetlen kütyü, hiszen a szellő és a nap is szárít, minek akkor árammal működtetni egy gépet? (Na jó, a ködös novemberi napokon biztos több megértéssel viseltetnék irányában.) Ha lenne saját gyümölcsfám, azért elgondolkodnék, de kis tételben marad a hagyományos napoztatós, szellőztetős módszer. A mostani, meglepően napfényes és meleg nyárvége pedig ideális az aszaláshoz. Persze munkával jár ez is: a tepsibe helyezett szilvák ki- és behurcolása estéről-estére, no meg az ég kémlelése, vajon várható-e eső, lekötnek némi energiát. Több hetes procedúra, de ha kedvvel csináljuk, hangulatos és az eredmény kárpótol a sok jövés-menésért. Meg jó nézni, ahogy a természetes romlási folyamatot eltéríti az ember, s az nem a Z és két nulla felé halad, hanem az értékőrző konzerválás felé. (Egy konzervatív ember amúgy is konzerváljon, nemde?) Ha cudarabb idő jönne, rá lehet segíteni a sütővel is, amiben nagyon alacsony hőfokon folytathatja istápolt gyümölcsünk a sanyarodást. Aki eszelős, csatlakozzon! (Lotte)