Mit kezdjünk az ünnepeinkkel? I. Piros Pünkösd napja

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának…És lőn nagy hirtelenséggel az égből sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel.)

Bevallom, keresztény ünnepeink közül ez a legnehezebb dió. (Jó, jó katolikus családtagjaim miatt még az Úr napjával is bajban vagyunk, de ott, az igyekezet is lanyhább, hogy karaktert adjunk az ünnepnek.)

Különösen nehéz, ha egy kisgyerekes család szemszögéből tekintünk a tavasz végi-nyár eleji pirosbetűsre. Hogyan meséljük el, mivel jelenítsük meg a gyerekeknek a Pünkösd lényegét, ha otthonról nem hoztunk muníciót, a néphagyomány elhalt, a világot pedig egyáltalán nem érdekli.

Pünkösdről a Wikipédia alapján tudni illik, hogy a Húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep (Legkorábbi lehetséges dátuma május 10., a legkésőbbi június 13. Idén közelítjük az utóbbit.). Tömören: a Szentlélek e napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, akik nyelveken szóltak.

Hmm. Lássuk be, nem olyan egyszerű. Mit is tegyünk otthon, a templomi szertartás után? (Akik nem gyakorolják vallásukat végképp gondban lehetnek, pláne, hogy idén már a pünkösdi rózsa is elvirágzott.) Hogyan ünnepeljünk? Miképp értessük meg gyerekeinkkel, akiket szeretnénk gyakorló és érző kereszténynek nevelni, mi történt e napokon?

Kezdjük, mondjuk azzal, hogy nyelveken szóltak Jézus tanítványai. „Mint mi, angolórán?”- jön a kérdés. Folytassuk azzal, hogy kiáradt a Szentlélek. „Mint a Duna múlt nyáron?”- jön az újabb csodálkozás.

És marad a fejvakarás, hogy igen is, meg nem is, meg a kissé nehézkes magyarázat, amire már jó esetben is csak fél füllel figyelnek. No és marad a közös családi ebéd. Összegyűlünk, akár a tanítványok annak idején. De ott motoszkál a hiányérzet, hogy valami lényeges nem történik meg.

Jövőre el kell menni Csíksomlyóra! Megkeresni a Pünkösdöt. Talán ez majd segít. (Tényleg, ott miért szombaton van a nagymise?)