Intro5 - rendszerváltás

Összefügg az előzővel. A búvópatak nem tőlem ered. Felmenőim folyamából csordogált belőle. Politikai élményeim a falurombolás elleni tüntetésben gyökereznek, ez 16 éves koromra elvezetett az Ó utcai barakkhoz. Aztán az első politikai csalódás: egy hódmezővásárhelyi IDF-es konferencia. A vezérfonal azóta is ugyanaz: legyen jó magyarnak lenni! (A rendszerváltás eufóriáját idéző zseniális plakátot cellux darabkák erősítették pesti lányszobám falához, ahonnan néhány éve vidéki családi házunk pincéjébe költözött. Vajon a gyerekek mit gondolnak kövér kalapos bácsiról?) (Lotte)

Bizonyos szempontból több közöm van egy mai hatvanashoz, mint egy húszéveshez. Ez a bizonyos szempont pedig, hogy érti - nem érti. Nem érti? Na, nem mintha a politikát értettem volna, de szívtuk a levegőt. Egyszer még ezért fognak a mai húszasok a kisöpörni. „Egy kutya ezek mind!” – felkiáltással. Hiába sopánkodunk majd, hogy ez halálos sértés. Ja, és nemcsak a politika: Szekták, mozgalmak, összeesküvés-elméletek. Mindenki az utcán: gruftik, punkok, térítők, költők, hajléktalanok, mozgalmárok. (Szofi)

Ugyanolyan fiatal és zöldfülű voltam, mint a mi kis demokráciánk: csapongtak az érzések, jól megfért egymás mellett az ártatlanság és az ambivalencia, az eufória és a szomorúság. No nem az úttörőnyakkendőt és a sutyi-hittanórákat sirattam. A rendszerváltás nem csak az optimista jövőbetekintés volt, hanem valaminek a vége is. Valószínűleg mindenki búcsúzott valamitől. Ki ettől, ki attól. Én személy szerint női identitásom és mára már túlburjánzó kacérságom megalapozóitól. Az én kis „elvtársak vége”- sztorim dióhéjban: iskolánk közvetlen szomszédságában egy szovjet laktanya éktelenkedett. Amilyen mázlista vagyok, az én életemben a zsarnok megszállók fiatal, szemtelenül vigyorgó és füttyentgető aljósák és szerjózsák formájában öltöttek testet. A többi tinilánnyal együtt vihogva lógtunk az iskola ablakaiban, csábosnak szánt mosollyal és szempilla-rebegtetéssel próbálgatva épphogy bontakozó női csáberőnket. Így nyertek értelmet a dögunalmas orosz órák is, hiszen bőven volt rá alkalmunk, hogy a kaszárnya előtt fenekünket billegetve, vagy a sarki trafikban dianás cukorkáért sorban állva kezdetleges nyelvtudásunkat is tökéletesítsük. Nem vagyok rá büszke, szánalmas kis történet, viszont remek példa arra, hogy jing és jang simán átszabhatja az egészséges határokat. Van még egy pozitív hozadéka a sztorinak: nem csak a fenékriszálást tanultam meg, hanem ekkor kezdett derengeni bennem a felismerés csírája, miszerint a világ dolgai rendszerint nem fehérek, vagy feketék. (Fakirma)